A tágabb jelen

                                              

Jelen, múlt, jövő együtt a tágabb jelen. Mivel nincsenek elválasztva egymástól, minden a jelenben történik. A tér és idő szabja meg a határokat, ami a háromdimenziós valóság látszatát mutatja. Ahol a tér és idő egybemosódik, ott egy magasabb dimenziós valsóság érvényesül. Ám onnan is van továbblépés. Minden dimenzióváltással  tágabb a jelen. A beszűkűlés és tágulás a megjelenési formáktól függenek. Meghatározó az az összefüggés, ami a Létezés tudatállapota és a világon létezők tudatállapota között áll fenn. A Létezés "vákum tudata" a létezők tudatainak összessége. 

Az értelmezés mindig a létezők tudatállapotától függ, amelyek célorientáltak, vagyis mindig a létezési feladatnak vannak alárendelve.

Az ember a tér és az idő uralma alatt valamilyen cél elérése érdekében háromdimenziós világba született. A test-szellem-lélek hierarchikusan célorientált: a lélek tudata uralja szellemét, a szellem a test működését kontrollálja. Minden fölöttes összetevő lefelé összevon, felfelé kitágít.

Előző életek sorozatán keresztül tágítjuk látókörünket (jelenünket). Felsőbbrendű Énünk intelligenciája tartalmazza összes életünkben begyűjtött tudásunkat, bölcsességünket. Megszületésünk pillanatában Felsőbbrendű Intelligenciánkból azokat a késztetéseket, tehetségeket hozzuk magunkkal, amelyek életünk céljaihoz, és azok megoldásaihoz szükségesek. Ezt "született intelligenciának" hivjuk.

Életünk minden felfedezése, tapasztalata tudássá alakul és született intelligenciánkat bőviti, tágítja. Minden új tapasztalat azonnal integrálódik, így a következő pillanat feladatát okosabban, bölcsebben tudjuk megoldani.

Bölcsességünk -- született intelligenciánk + jelen életünkben megszerzett tapasztalat, tudás -- olyan testünkön kívül létező -- éteri szintű -- energia, amelyet agyunk képes befogadni, feldolgozni, közvetíteni. Olyan szintű gondolatok kigondolására vagyunk képesek, amilyen szintű -- vibrációju, rezonanciáju --  bölcsesség, tudás, intelligencia áll rendelkezésünkre. Intelligenciánk rezonanciájának határai között vagyunk képesek élni. Amilyen tudással (intelligenciával) rendelkezünk, olyan szinten létezünk (rezonálunk), olyan minőségben vagyunk képesek megérteni a világot és megoldani feladatainkat. Feladatmegoldásaink közben egy picivel mindig felülmúljuk önmagunkat. Ilyenkor a cselekvés energiája tudás-, bölcsesség-energiává alakul és intelligenciánk rezonanciaszintjét emeli. Mivel minden egyszerre történik, az intelligenciánkban bekövetkezett változás személyiségünk azonnali felemelkedésével, fejlődésével jár -- a rezonancia törvénye szerint.

Személyiségünk összetett. Testünket (személyünket) azonosítjuk a nevünkkel, így tudjuk felcimkézni magunkat. Az, hogy mit kezdünk a testünkkel, hogyan éljük az életünket -- mit gondolunk, beszélünk és cselekszünk -- azt intelligenciánk határai szabják meg. Így azon kell lennünk, hogy minél intenzivebben kommunikáljunk a környezetünkkel, minél több tapasztalatot gyűjtsünk életünk során. A tapasztalatszerzés nem könnyű, mert minden esetben valami új dolgot kell megtanulnunk, valami eddig ismeretlennel kell ütköznünk. Mi pedig hajlamosak vagyunk az ütközések, a nehézségek, a problémák elkerülésére, "megúszására", amelyek megoldása fejlődésünket eredményezné. Így általában, mi magunk vagyunk saját fejlődésünk "kerékkötői".

Mindannyian más céllal máshonnan érkeztünk, más tapasztalatok alapján más megoldási sémákkal, kulcsokkal rendelkezünk. Tudásunk, bölcsességünk, intelligenciánk szinvonala már abban is megnyilvánul, ahogy szemléljük az életünket, ahogy hozzáfogunk a feladatainkhoz. Gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel minden pillanatban azt bizonyitjuk, kik is vagyunk valójában.

Életünk előrehaladtával egyszer észrevesszük, hogy a nehézségek értünk vannak, ekkor fejlődésünk útján új mérföldkőhöz érkezünk. Belátjuk, hogy az életünk nem a véletleneken múlik, nem sorscsapások sorozata, hanem minden élethelyzet újabb tanulnivalót tár elénk. Egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést: "miért vagyok ebben a helyzetben, mit kell most megtanulnom?". Ha komolyan keressük kérdéseinkre a válaszokat, akkor azt meg is fogjuk kapni. Észre fogjuk venni, hogy valaki válaszolgat a kérdéseinkre. Igaz, azzal, hogy kérdéseinkre tudjuk a válaszokat, még nem lesz könnyebb az életünk, hiszen a feladatainkat mindenképpen meg kell oldanunk. De azzal, hogy  tudatosan vállaljuk a feladatainkkal való ütközést, már félig le is küzdjük a nehézségeket, hiszen a nehézség java részét mi magunk okozzuk a hozzáállásunkkal.

Tudatosságunk a kapcsolódási pont a Felsőbbrendű Énünkhöz! Azzal a kijelentéssel, hogy "a  problémát vállalom" olyan láthatatlan erőket vonzunk bele a megvalósításba, amelyek sikerre viszik a legnehezebb feladatokat is. Egyre magabiztosabbak leszünk, egyre nagyobb sebességgel fejlődünk, emeljük tudásszintünket (rezonanciánkat), amelyekkel egyre  nehezebb feladatokat is könnyedén meg tudunk oldani. Ezeknek az élményeknek a birtokában hitünk lesz a léthez, bátrabban vállaljuk az életünket.

Ahogy figyeljük a bennünk zajló párbeszédet, úgy fogjuk érezni, mintha nem is mi gondolkoznánk, beszélnénk, mintha mi személy szerint nem is léteznénk, talán csak eszközei lennénk egy magasabb szellemiségnek. Ekkor megtörténik a dimenzióváltás: az átváltozás, életünkben megszületünk újból, egy tágabb jelenbe érkezünk!

Amikor rezonanciaszintünkkel elérjük Felsőbbrendű Énünket, megtörténik az egybeolvadás.  Új kapuk nyílnak meg, szélesebbre tudjuk nyitni a világra nyíló ablakunkat, a magasabb nézőpontból tágabb horizont tárul elénk. "Információs bankok" nyílnak meg számunkra, hozzáférésünk lesz az emberiség Közös Tudatának tárházához. Bölcsességünk kiterjesztésének ez a módja tovább gyorsítja az egyéni és ezáltal az emberiség  fejlődését.

Magasabbrendű Énünkkel való összekapcsolódás egyesíti múltunkat és jelenünket. Hiszen jelen életünk tapasztalatai (született intelligenciánk és mostani életünk ideje alatt felhalmozott tudás) mellé az előző életek múltbeli célja és értelme koncentráltan részünkké válik, tágabb jelenünkben fejlődhetünk tovább.

Tágabb jelenünk -- vagyis előző eddigi és jelenlegi életünk összes tudása, intelligenciája -- minden pillanatban éteri szinten rendelkezésünkre áll. Ha még nem tudtuk bölcsességünk határait kiterjeszteni, akkor itt az ideje, hogy mindennapi feladataink ütközése közben feltegyük a "miért" kérdéseket, amelyek egyenként egy-egy kapcsolódási pontot jelentenek Felsőbbrendű Énünkhöz. Ezek a kérdések kitisztitják az átjárót, és lecsökkentik az egymásratalálás várakozási idejét. 

London, 2002 november 22.